kurvulok - már bekeverve veszem.

tisztelt hölgyeimésuraim

ma új kísérlet indul, melyben megkísérlem gyermekeim huszonnégyzetméteres, 3 méter valamennyi magas szobáját 2 nap alatt kifesteni úgy, hogy közben dolgoznom kell. az elejét máris buktam, mert jelen állás szerint most kellene hazafelé tartanom a bekevert festékkel, ehhez képest meg.

stay tuned.

EDIT: a családom élt vétójogával, jómagam jelenleg tapétázáson töröm a fejem.

ő az új szerelmem. se 25 rugóm nincs rá, se pedig hely,a hová betenném, de nem érdekel.

prolidepp:

radomanci:

couleurlocale:

chaise-nous:

Dédnagyanyám asztalkája 2 - The Phantom Menace

A múltkori festéklekaparós szopódás után azért el kellett telnie egy hónapnak, hogy újra nekiálljak. Aki esetleg bármilyen változást/haladást/javulást lát az előző állapothoz képest, annak gratulálok, a többieknek mondom, hogy a változás további 6 munkaóra után sem látható szabad szemmel. A mai nap tanulságai a következők:

1. Először is találtam még egy réteget, ez tejeskávébarna (lásd fenti kép.) Még nem tudom, hogy kell-e ennek örülnünk.

2. Felmerült bennem a kérdés, hogy rétegügyileg mennyire problematikus az, hogy egyes részeknél már a húszas években járok, máshol még a kilencvenes években. Én már hajlok az engedékenységre.

3. A Trilak a nyolcvanas-kilencvenes években szerintem virágkorát élhette és új generációs research & development tímje valószínűleg egy titkos összetevőt csempészett a zománcfestékbe, mert a legfelső réteg néhol egyáltalán nem akar lejönni, pedig már harmadszorra kromofágozom. (Vagy még az lehet, hogy a Trilak hidegháborút indított a kromofág ellen, mely során hosszú évek ipari kémkedését követően aláásták annak hatékonyságát, így tüntetve fel jobb színben saját zománcfestékeiket. Ennek az ördögi tervnek az áldozata lettem én is.)

4. Tényleg csak egy nagyon kicsi választ el attól, hogy ne basszam ki az egészet a harmadikról és ne vegyek egy műanyag Flikenbokenflärját az Ikeában.

Folyt. köv. (sajnos)

csak annyit kérdeznék, hogy hőlégfúvóval (vagy minek hívják) nem lett volna egyszerűbb?

Ez gyonyoru. Van a tumblin asztalos, biztos ad tanácsot! Az en szekeimet is vele csiszoljuk-festjuk.
prolidepp
mit szólsz? :))
kromofág sose fogja leszedni, a hőlégfúvó talán, de ahhoz kell némi gyakorlat, hogy ne szenesítsd el az éleket/sarkokat. szerintem így ahogy most van gitteld ki, csiszold simára aztán egy réteg alapozót rá amit száradás után finom papírral mattra csiszolsz és jöhet a szín két vékony rétegben

borzasztóan örülök, hogy ezt írod, mert pontosan ezt akartam tenni. vagy felgyújtom, hőlégfúvóval vagy anélkül. ja, várjá’, nem lehet, mer’ örökség.

(Reblogged from prolidepp)

couleurlocale:

chaise-nous:

Dédnagyanyám asztalkája 2 - The Phantom Menace

A múltkori festéklekaparós szopódás után azért el kellett telnie egy hónapnak, hogy újra nekiálljak. Aki esetleg bármilyen változást/haladást/javulást lát az előző állapothoz képest, annak gratulálok, a többieknek mondom, hogy a változás további 6 munkaóra után sem látható szabad szemmel. A mai nap tanulságai a következők:

1. Először is találtam még egy réteget, ez tejeskávébarna (lásd fenti kép.) Még nem tudom, hogy kell-e ennek örülnünk.

2. Felmerült bennem a kérdés, hogy rétegügyileg mennyire problematikus az, hogy egyes részeknél már a húszas években járok, máshol még a kilencvenes években. Én már hajlok az engedékenységre.

3. A Trilak a nyolcvanas-kilencvenes években szerintem virágkorát élhette és új generációs research & development tímje valószínűleg egy titkos összetevőt csempészett a zománcfestékbe, mert a legfelső réteg néhol egyáltalán nem akar lejönni, pedig már harmadszorra kromofágozom. (Vagy még az lehet, hogy a Trilak hidegháborút indított a kromofág ellen, mely során hosszú évek ipari kémkedését követően aláásták annak hatékonyságát, így tüntetve fel jobb színben saját zománcfestékeiket. Ennek az ördögi tervnek az áldozata lettem én is.)

4. Tényleg csak egy nagyon kicsi választ el attól, hogy ne basszam ki az egészet a harmadikról és ne vegyek egy műanyag Flikenbokenflärját az Ikeában.

Folyt. köv. (sajnos)

csak annyit kérdeznék, hogy hőlégfúvóval (vagy minek hívják) nem lett volna egyszerűbb?

ma már én is ezt kérdeztem magamtól. a végén már a kézigránát is felmerült.

(Reblogged from couleurlocale)

Dédnagyanyám asztalkája 2 - The Phantom Menace

A múltkori festéklekaparós szopódás után azért el kellett telnie egy hónapnak, hogy újra nekiálljak. Aki esetleg bármilyen változást/haladást/javulást lát az előző állapothoz képest, annak gratulálok, a többieknek mondom, hogy a változás további 6 munkaóra után sem látható szabad szemmel. A mai nap tanulságai a következők:

1. Először is találtam még egy réteget, ez tejeskávébarna (lásd fenti kép.) Még nem tudom, hogy kell-e ennek örülnünk.

2. Felmerült bennem a kérdés, hogy rétegügyileg mennyire problematikus az, hogy egyes részeknél már a húszas években járok, máshol még a kilencvenes években. Én már hajlok az engedékenységre.

3. A Trilak a nyolcvanas-kilencvenes években szerintem virágkorát élhette és új generációs research & development tímje valószínűleg egy titkos összetevőt csempészett a zománcfestékbe, mert a legfelső réteg néhol egyáltalán nem akar lejönni, pedig már harmadszorra kromofágozom. (Vagy még az lehet, hogy a Trilak hidegháborút indított a kromofág ellen, mely során hosszú évek ipari kémkedését követően aláásták annak hatékonyságát, így tüntetve fel jobb színben saját zománcfestékeiket. Ennek az ördögi tervnek az áldozata lettem én is.)

4. Tényleg csak egy nagyon kicsi választ el attól, hogy ne basszam ki az egészet a harmadikról és ne vegyek egy műanyag Flikenbokenflärját az Ikeában.

Folyt. köv. (sajnos)

fogalmazzunk úgy, hogy a Zemberem nem annyira tudja elképzelni, hogy hogyan lesz majd ebből a világ legmenőbb étkezőasztala a félszecessziós nappalinkban.

(Reblogged from ayra)

jájazafotel!

(Reblogged from ayra)

egy ideje követek egy csajt (?), aki elképesztő süteményeket süt és a minap bevallotta, hogy az egyik torta, ami egyébként úgy néz ki, mint ahogy én a mennyországot képzelem, tök szar ízű lett. nagyon bejött nekem, mert simán le is tagadhatta volna.

én le se tagadhatnám, hogy ez a sámlifestés nem érte meg még azt a bruttó másfél óra munkát sem, amit belefeccöltem. mondhatnám azt is, hogy volt egy ronda sámlim, ami most nem szép.