üzenem a 29 követőmnek
hogy legyenek résen, mert itt a tavasz, beindul a felújítási szezon.
szem nem marad szárazon!!!
mert az úgy lett leosztva,
hogy Nagyszombaton 8 térképet kellett rajzolni a nyúl helyett, mert a Nyúl azt üzente, hogy hello, mindenki bekaphatja, én nem jövök ebben az időben, de tojásokat meg mindenképpen találni kellett, úgyhogy.
Aztán húsvét vasárnap nyúl alakú ischlereket kellett sütni. egy ideje már szerettem volna valami nyúl alakút sütni és a képen még az első tepsi látszik, itt még úgy voltam, hogy jajdeédesekezekakisnyusziischlereknahátmindenpercétmegérte. később már egyszerűen csak gyűlöltem az egészet, mint a kukoricagölödint, nyulastul, ischlerestül, stül stül stül, ischlerestül. kurvára soha többet nem sütök ischlert vagy semmilyen más csokiba mártandó lófaszt, főleg nem nyúl alakút, a kis letöredező füleikkel, hogy rohadnának meg.
Végül pedig húsvét hétfőn le kellett gyártani valami szülinapi ajándékot egy olyan embernek, akit Trianonon meg a zsidózáson kívül semmi más nem érdekel igazán. Lényének agrikulturális (mit agri… horti-!) részét próbáltam megfogni, ennek létezésére az ilyen, teljesen kontextuson kívüli felkiáltásaiból következtettem, mint: “Nem akartok tyúkot tartani?” “Kiszámoltam, hogy mennyivel olcsóbb kinevelni a palántát magról, mint megvenni.” “Eltehetnél mérges cserszömörcét lekvárnak.” “Ezt a mahóniát el kellene adni virágboltoknak, meg lehetne belőle gazdagodni.”
Szóval mivel adva volt: fent nevezett bácsi ajándékozhatatlansága meg én, aki képtelen jellegtelen ajándékokat adni (csoki, bor, after shave), meg aki ugye sváb, tehát nem dob ki semmit, így alaphangon is legalább egy közepes méretű város általános iskolásainak elegendő ajándékhoz van alapanyagom csak úgy, kéznél. Plusz, mivel bácsi szerelmes a gyerekeimbe, kijátszottam a gyerek kártyát, így lett a februárban kapott epres ládából apró gyerekkezek által paradicsomokkal (!!!) díszített paradicsompalántatároló rekesz, amiben a rákoskeresztúri lakótelep tizedik emeletén is élet sarjadhat a kis cserepekbe, mint megannyi erős szittya magyar gyerekbe az ő édes anyjuk nagymagyar méhében.
nem tudom, szerintetek sok székünk van?
